A közhiedelemmel ellentétben az arc korát sokkal pontosabban mutatja az alakja, mint a ráncok. A fi atal arcnak határozott, háromszög alakú formája van, amelyet gyakran a “fiatalság háromszögének” neveznek. Ez a háromszög az arc felső, szélesebb részéből indulva, az áll felé keskenyedik, és fi atalos V-alakot formál. Ahogy öregszünk, a háromszög fokozatosan megfordul, és az úgynevezett “öregedési piramissá” alakul át. A piramis alján szélesebb az alap az arcszerkezetek megereszkedése és az arc felső részének térfogatvesztése miatt. Sajnos az idő múlásával az arc alakja egyre inkább piramisra kezd hasonlítani. Ennek az öregedő piramisnak az alapját szélesebb állkapocsvonal és megereszkedett, kevésbé határozott arckontúrok jellemzik, amelyeket tovább hangsúlyoznak a mélyülő orr- és szemöldökbarázdák, illetve a bőr közben veszít rugalmasságából és feszességéből is. A háromszög piramissá válása az idő múlásával több tényezőnek köszönhető, amelyek az arc különböző rétegeit érintik, és nemcsak a bőrrel kapcsolatosak, hanem tovább haladnak a zsírszövetben, az izmokban és a csontokban is. Ahhoz, hogy megértsük a fi atalság háromszögének az öregedés piramisává történő átalakulását, elemeznünk kell az egyes rétegeket, és meg kell értenünk, hogyan járulnak hozzá az öregedési folyamathoz.

Bőr-fascia-izom tengely

Az arc és a nyak bőre, az emberi test más anatómiai részeitől eltérően, egy vékony, barázdált izomréteggel rendelkezik, amely a fasciához és a bőrhöz kapcsolódik, és amelyet SMAS-nak (Superfi cial Muscular Aponeurotic System) nevezünk. A bőr, a fascia és az izmok nem elszigetelt szövetek, hanem aktív fizikai és molekuláris kapcsolatot tartanak fenn, erős kétirányú kommunikációs hálózattal. Ez a mozgás és a mechanikai feszültségek továbbításának helye: az izomból a bőrbe és fordítva, azaz amikor az izom mozog, a bőr is mozog. A fascia egy 3D hálózatot hoz létre, amely modulálja az izomösszehúzódások átvitelét a bőrre, és következésképpen az edzéssel kapcsolatos mechanikai információkat. A mély fascia az izmokkal áll kapcsolatban, míg a felületes fascia a zsírrétegekkel és a dermisz retikuláris rétegével. A réteg mérete a korral növekszik, és jelentős hatással van az arc öregedésére. A szemmozgások az arcizmok összehúzódásain keresztül korrelálnak az arc ráncaival, mind a dinamikus (az összehúzódással egybeeső), mind a statikus (mindig megjelenő és az összehúzódással együtt egyre kifejezettebbé váló) ráncokkal. A mimikai ráncok különböző életkorokban jelennek meg, a szemkörnyéktől kezdve. A dinamikus és kifejező arc, ahol az izmok jobban dolgoznak, jobban ki van téve a mimikai ráncok kockázatának. A nevetés, a homlokráncolás, a hunyorgás és az egyes emberekre jellemző arc grimaszok fokozatosan nyomot hagynak mélyülő ráncok formájában, amelyek idővel maradandóvá válnak. A statikus ráncok főként akkor jelennek meg, amikor a meglévő mimikai ráncok, amelyek az életkor előrehaladtával mélyülnek, állandósulnak. A gravitációs ráncokat a gravitációs erő okozza, amely a rugalmas rostok gyengülése miatt megváltoztatja az arc kontúrját. Ahogy elveszítjük a természetes zsírréteget, az orrbarázdák mélyebbé válnak, az arckontúr pedig megereszkedik.